Séta :)

2. fejezet

* Egy idő után lecsendesedtünk...
- Visszamenjünk? * kérdezte unottan 

- Ne, menjünk sétáljunk még, úgyis süt a nap! * mondtam vidáman és ő is elmosolyodott
- Oké, és merre?

- Öööö, menjünk megint a patakhoz * mondtam lelkesen

- Jó, átmenjünk az erdőhöz is? * elindultunk...
- Hm, menjünk, ott még úgysem voltam. Sár nincs. * sétáltunk a patakhoz, amikor megláttunk egy kis fiú csapatot. Én zavaromban elkezdtem nevetni, Flóra meg csak nézett rám mi bajom lehet
- Ne nevess már, hülyének néznek! * mondta kicsit haragosan, de az ő szája is mosolyra állt
- Bocsi. Elfussunk mellettük? * erre rámnézett
- Nem. Vagyis gyerünk. * egyezett bele
- Na hajrá! * elkezdtünk futni miközben röhögtünk egymáson, a fiúk meg csak lestek ránk. A szemem megakadt egy fiún, pont találkozott a tekintetünk. Emo stílusú volt, nem kétséges, de nem idevalósi, mert Flóra nem mesélt róla, ugyanis kevés gyerek lakik a falujukban. Nem foglalkoztam vele. Odaértünk a patakhoz, kicsit hangos volt, ahogy csobogott
- Haaa, kifáradtam! ! !  * kiáltottam fel miközben a térdemre támaszkodtam és lihegtem
- Én is, de láttad az arcukat? * kérdezte kifulladtan
- Aha, de volt egy emos srác is, láttad?
- Aha, még nem láttam erre, de hallottam, hogy új gyerekes család költözött ide, lehet ő az.
- Áh értem. * átmentünk a patak hídján, ami kőből volt és az erdő a napsütés ellenére is kicsit sötétnek tűnt. Nem mertünk bemenni túl messzire, csak a szélére, de jó volt felnézni a fák lombkoronájához. Bohóckodtunk még vagy fél órát, majd haza indultunk
- Tetszett neked egyébként? * törte meg a csendet Flóra
- Hm? * néztem értetlenkedve * Jah, hát emos és nem volt rossz a haja se... De azt mondtad az a fiú banda rossz...
- Igen, de nem biztos, hogy ő is az... * biztatott
- Van benne valami. * mentünk tovább, a fiúk már nem voltak ott. Hazaértünk Flóráékhoz. Az anyukája csinált vacsit nekünk. Ettünk, majd később eltettük magunk holnapra. Másnap reggel arra ébredtem, hogy a szemembe süt a nap. Flóra még aludt, én meg kimentem a konyhába csendesen. Mindenki aludt még, kis idő múlva viszont már fent voltak. Reggeliztünk, számítógépen játszottunk, aztán megkértem, hogy menjünk el bicózni, mert elég meleg volt hozzá és a nap is szépen sütött. Lejtőkön száguldoztunk, élveztük az életet, én persze kacskaringóztam az úton, majd faroltam egyet és bevártam Flórát.
- Lassú! * mondtam viccesen
- Csak nem szeretnék elesni. * mondta kicsit lihegve. Bicóztunk még egy kicsit, majd visszamentünk.

Kezdet :)

1. fejezet

* Itt ülök egy buszon, mellyel a barátnőmhöz tartok Geszedre. 16 éves vagyok, lány és emo stílusú. A nevem Kira. A barátnőm, akihez épp tartok Flóra, kedves, egy szem gyerek. Ő nem emos, de épp ezért szeretem, ugyanúgy egyéniség mint én. Remélem, hogy középsuli után is sokat fogunk találkozni. 

Megérkeztem Györdösre, itt átszállok a Geszedre menő buszra, ami már csak kb 20 perc. Kacskaringós út vezet hozzájuk. A telkük mögött van egy patak, mögötte pedig egy erdő.

- Áh meg is érkeztem. * leszállok a buszmegállóban, ami pár lépésre van a házuktól. Kopogok, majd benyitok, Flóra köszönt

- Szia. * mondta mosolyogva, majd adtunk egymásnak 3 puszit

- Szia. Anyudék is itthon vannak? * kérdeztem érdeklődve

- Aha, de nem szóltam nekik, hogy jössz. * mondta humorosan

* Bementünk az előtérbe, ahol anyukája és az apukája volt, köszöntem

- Csókolom! * mosolyogtam rájuk, mint új jövevény

- Szia, szia. * köszöntek kicsit meglepetten

- Hát te? Flóra nem is mondta, hogy jössz. * szólt az anyukája 

- Direkt nem szólt, meglepetésnek szántuk. * nevettünk Flórával

- Gyere menjünk be a szobámba. * nézett rám

- Oké, menjünk. * válaszoltam

* Bementünk a szobába, ami kellemes hangulatú volt, mint mindig. Nem volt kupi, nem úgy mint nálam...

- Leülsz? Hozok sütit,  amit anya sütött. * nézett rám kedvesen

- Aha. Biztos finom lesz. * válaszoltam vigyorogva, mert az ő anyukája finomat süt. Szétnéztem megint a szobában, minden olyan békés. Majd nyílt az ajtó

- Hoztam, kérsz? * mondta vidáman

- Persze! * megkóstoltam, tényleg finom volt

- Ízlik? * kérdezte mosolyogva, miközben ő is ette

- Még szép! Nagyon finom! Ügyesek vagytok!

- Majd megyünk sétálni? * nézett rám kérdően

- Ühüm... * nyeltem le a falatot

- Kira, merre menjünk? A játszótér felé megint?

- Ja, oké. Megint röhögünk az utcán, mint az őrültek! * nevettünk

* Megettük a sütit, majd mentünk sétálni. Először loholtunk, utána futottunk és a játszótéren belehuppantunk a hintába. Hintáztunk és nevettünk minden hülyeségen.