2. fejezet
* Egy idő után lecsendesedtünk...
- Visszamenjünk? * kérdezte unottan
- Visszamenjünk? * kérdezte unottan
- Ne, menjünk sétáljunk még, úgyis süt a nap! * mondtam vidáman és ő is elmosolyodott
- Oké, és merre?
- Oké, és merre?
- Öööö, menjünk megint a patakhoz * mondtam lelkesen
- Jó, átmenjünk az erdőhöz is? * elindultunk...
- Hm, menjünk, ott még úgysem voltam. Sár nincs. * sétáltunk a patakhoz, amikor megláttunk egy kis fiú csapatot. Én zavaromban elkezdtem nevetni, Flóra meg csak nézett rám mi bajom lehet
- Ne nevess már, hülyének néznek! * mondta kicsit haragosan, de az ő szája is mosolyra állt
- Bocsi. Elfussunk mellettük? * erre rámnézett
- Nem. Vagyis gyerünk. * egyezett bele
- Na hajrá! * elkezdtünk futni miközben röhögtünk egymáson, a fiúk meg csak lestek ránk. A szemem megakadt egy fiún, pont találkozott a tekintetünk. Emo stílusú volt, nem kétséges, de nem idevalósi, mert Flóra nem mesélt róla, ugyanis kevés gyerek lakik a falujukban. Nem foglalkoztam vele. Odaértünk a patakhoz, kicsit hangos volt, ahogy csobogott
- Haaa, kifáradtam! ! ! * kiáltottam fel miközben a térdemre támaszkodtam és lihegtem
- Én is, de láttad az arcukat? * kérdezte kifulladtan
- Aha, de volt egy emos srác is, láttad?
- Aha, még nem láttam erre, de hallottam, hogy új gyerekes család költözött ide, lehet ő az.
- Áh értem. * átmentünk a patak hídján, ami kőből volt és az erdő a napsütés ellenére is kicsit sötétnek tűnt. Nem mertünk bemenni túl messzire, csak a szélére, de jó volt felnézni a fák lombkoronájához. Bohóckodtunk még vagy fél órát, majd haza indultunk
- Tetszett neked egyébként? * törte meg a csendet Flóra
- Hm? * néztem értetlenkedve * Jah, hát emos és nem volt rossz a haja se... De azt mondtad az a fiú banda rossz...
- Igen, de nem biztos, hogy ő is az... * biztatott
- Van benne valami. * mentünk tovább, a fiúk már nem voltak ott. Hazaértünk Flóráékhoz. Az anyukája csinált vacsit nekünk. Ettünk, majd később eltettük magunk holnapra. Másnap reggel arra ébredtem, hogy a szemembe süt a nap. Flóra még aludt, én meg kimentem a konyhába csendesen. Mindenki aludt még, kis idő múlva viszont már fent voltak. Reggeliztünk, számítógépen játszottunk, aztán megkértem, hogy menjünk el bicózni, mert elég meleg volt hozzá és a nap is szépen sütött. Lejtőkön száguldoztunk, élveztük az életet, én persze kacskaringóztam az úton, majd faroltam egyet és bevártam Flórát.
- Lassú! * mondtam viccesen
- Csak nem szeretnék elesni. * mondta kicsit lihegve. Bicóztunk még egy kicsit, majd visszamentünk.
- Hm, menjünk, ott még úgysem voltam. Sár nincs. * sétáltunk a patakhoz, amikor megláttunk egy kis fiú csapatot. Én zavaromban elkezdtem nevetni, Flóra meg csak nézett rám mi bajom lehet
- Ne nevess már, hülyének néznek! * mondta kicsit haragosan, de az ő szája is mosolyra állt
- Bocsi. Elfussunk mellettük? * erre rámnézett
- Nem. Vagyis gyerünk. * egyezett bele
- Na hajrá! * elkezdtünk futni miközben röhögtünk egymáson, a fiúk meg csak lestek ránk. A szemem megakadt egy fiún, pont találkozott a tekintetünk. Emo stílusú volt, nem kétséges, de nem idevalósi, mert Flóra nem mesélt róla, ugyanis kevés gyerek lakik a falujukban. Nem foglalkoztam vele. Odaértünk a patakhoz, kicsit hangos volt, ahogy csobogott
- Haaa, kifáradtam! ! ! * kiáltottam fel miközben a térdemre támaszkodtam és lihegtem
- Én is, de láttad az arcukat? * kérdezte kifulladtan
- Aha, de volt egy emos srác is, láttad?
- Aha, még nem láttam erre, de hallottam, hogy új gyerekes család költözött ide, lehet ő az.
- Áh értem. * átmentünk a patak hídján, ami kőből volt és az erdő a napsütés ellenére is kicsit sötétnek tűnt. Nem mertünk bemenni túl messzire, csak a szélére, de jó volt felnézni a fák lombkoronájához. Bohóckodtunk még vagy fél órát, majd haza indultunk
- Tetszett neked egyébként? * törte meg a csendet Flóra
- Hm? * néztem értetlenkedve * Jah, hát emos és nem volt rossz a haja se... De azt mondtad az a fiú banda rossz...
- Igen, de nem biztos, hogy ő is az... * biztatott
- Van benne valami. * mentünk tovább, a fiúk már nem voltak ott. Hazaértünk Flóráékhoz. Az anyukája csinált vacsit nekünk. Ettünk, majd később eltettük magunk holnapra. Másnap reggel arra ébredtem, hogy a szemembe süt a nap. Flóra még aludt, én meg kimentem a konyhába csendesen. Mindenki aludt még, kis idő múlva viszont már fent voltak. Reggeliztünk, számítógépen játszottunk, aztán megkértem, hogy menjünk el bicózni, mert elég meleg volt hozzá és a nap is szépen sütött. Lejtőkön száguldoztunk, élveztük az életet, én persze kacskaringóztam az úton, majd faroltam egyet és bevártam Flórát.
- Lassú! * mondtam viccesen
- Csak nem szeretnék elesni. * mondta kicsit lihegve. Bicóztunk még egy kicsit, majd visszamentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése